Szóval június 12-15-ig többé-kevésbé Washington DC-ben voltunk.
Június 12-én ahogy írtam, George Washington birtokán, Mount Vernon-ban kezdtük a napot, és ezután mentünk be a fővárosba.
Útközben a buszról kiszúrtam minden fontos épületet. Megálltunk a Library of Congress-nél, be is mentünk megnézni. Nagyon szép épület, megkockáztatom hogy belülről a legszebb az eddig meglátogatott Washingtoni épületek közül. Utána néhányan körbesétáltuk a Capitol-t, hihetetlen látvány volt.
Ezután újra irány a busz, ahol az ablakon tapadást az szakította csak meg, hogy megálltunk, és elmentünk egyet hajókázni a Potomac folyón. Innen nagyon szépen ráláttunk sok nevezetességre, továbbra sem hittem el, hogy ott vagyok.
Június 13-án megnéztük a Holocaust Museum-ot, majd a Union Station-ben (kicsit több, mint egy nagy vasútállomás...) kaptunk ebédelés céljából egy kis szabadidőt. Itt vettem egy "Who elected Hillary?" kitűzőt, mit sem sejtve a 10 évvel későbbi eseményekről... :)
Ebéd után kaptunk egy csomó szabadidőt a National Mall környékén. Nem, ez nem egy nagy bevásárlóközpont, hanem a Reflecting Pool környékén lévő hatalmas, nagyon szépen karbantartott park. A terület nemzeti parkként magába foglal rengeteg emlékművet. A három legismertebb a Washington Monument, Lincoln Memorial és Thomas Jefferson Memorial, de van itt Vietnámi Háborús Emlékmű, Koreai Háborús Emlékmű, és még sokan mások. Ezeket jártuk kis csoportokban körbe. A Lincoln Memorial - benne Pres. Lincoln ülőszobrával - már a képek alapján is elég nagy, de élőben egyszerűen lenyűgöző látvány. Ráadásul nem tudom, hogyan csinálják, de az összes épület gyönyörű fehér. Szerintem éjjelente illegális mexikói bevándorlók tucatjai suvickolják titokban, állami megrendelésre. Szóval körbejártuk a környéket, Zara-val (Dél-Afrikai lány) kipróbáltuk a Reflecting Pool vizét (na jó, csak térdig), erről fénykép is van! Késő délután jött egy jelentősebb eső, aminek köszönhetően úgy néztünk ki, mintha nem csak térdig próbáltuk volna ki a Reflecting Pool-t... De legalább nem volt min gondolkoznunk, amikor odaértünk az esti pool-partyra! :)
Azóta sem értem, hogyan gondolták komolyan a túravezetők azt, hogy út közben még álljunk meg, és nézzük meg a National Cathedral-t.
Június 14-én, miután 1,5 nap alatt a lényegesebb látnivalókat már jól körbejártuk, azzal kezdtük a napot, hogy felmentünk a Washington Monument tetejére (169 m magas). Az emlékmű egy szép magas torony, a világ legmagasabb obeliszkje, kb. a National Mall közepén. Innen minden irányban nagyon szépen be lehet látni a várost, főleg ha már tudja az ember, hogy mit néz. Ezután elsétáltunk a Fehér Házhoz. És akkoriban még olyan elnök volt, aki miatt tényleg csodálattal tudtam nézni a világ talán leghíresebb lakóházára.
Ebéd gyanánt növeltük kicsit a franchise-business bevételét, ellátogattunk a helyi Planet Hollywood étterembe. Kaja természetesen semmi különös, de a hangulat jó volt. Délután páran elmetróztunk a National Air and Space Museum-ba, ami szerintem a legjobb múzeum Washingtonban. Simán el lehet itt több napot is tölteni, amit a 2004-es látogatás alkalmával sikerült is bizonyítanunk...
Június 15-én reggel még részt vettünk egy idegenvezetésen a Capitol-ban, megnéztük a Rotunda-t (nagy kupola alatti rész), megtudtunk róla sok hasznos adatot és érdekességet (pl. a terem akusztikája miatt ha ketten egy-egy bizonyos pontra állunk és egyikünk suttog, a másik tökéletesen hallja). Végigvezettek minket az épületen, megnéztük a Szenátus és a Képviselőház üléstermét is (akkoriban még kicsit szabadabb volt a bejárás, mint manapság). Most itt nem magyarázom el egyébként az USA közigazgatási szerkezetét, akit érdekel olvassa el Wikipédián.
Ennyi volt Washington DC, elég jól körbejártuk. Részemről az egész egy nagy ámuldozás volt, lenyűgözött a sok híres, képekről már jól ismert épület látványa, az összhang, a rendezettség, az egész hely, úgy ahogy van.
Mivel keletnek már nem tudtunk tovább menni, észak felé vettük az irányt, ami azt jelentette, hogy nemsokára New York!!! De ne siessünk előre. A Cape May-Lewes Ferry-vel mentünk át Delaware-ből New Jersey-be (27 km, 80 perces út). Az út során itt először nem Rotarys családoknál, hanem egy motelben aludtunk. Ennek örömére nem a szervezők csinálták a beosztást, hanem magunk dönthettük el, hogy hogyan osztjuk be a 4 személyes szobákat. Tehát vééégre legjobb barátosnéimmel - Ceci (Mexico), Naoko (Japán) és Zanda (Dél-Afrika) - egy szobában lehettünk! Volt is bulizás, persze lementünk az óceánpartra. De jók voltunk, vagyis a túravezetőink leleményesek, és 11-re mindenki a saját szobájában volt. Ugyanis csak így kaptuk meg a további zsebpénzt.
A holnapi - június 16. - napot Wildwood-ban (New Jersey) töltöttük, ami tulajdonképpen egy nyaralóvároska az óceánparton. Van itt vidámpark, vízipark, napsütés és jókedv, minden ami kell egy nyaraláshoz. És persze az Atlantic City-ből (szintén New Jersey) származó salt water taffy, amiből ha sokat eszünk, úgy járunk, mint Ross a Friends-ben (Jóbarátok). Rengeteget vízicsúszdáztunk, fürödtem az óceánban (először!!!), és természetesen pizzázás után hullámvasútaztunk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy mindenkinek a helyén maradt a pizza. :) Szóval lazultunk egész nap. Ezt így most nagyon el tudnám viselni újra, már csak a 10évforduló alkalmából is...
Mára ennyi, jövök majd kedden a június 17-i eseményekkel, majd meglátjátok hűdejólesz! :)
Utolsó kommentek