beeworld

A június 24-ét a Cedar Point Amusement Park-ban töltöttük. Ez egy hatalmas vidámpark az Erie tó partján, lazán csak úgy hirdeti magát, mint: The Roller Coaster Capital of the World, azaz a világ hullámvasút fővárosa. Persze érthető a név, én legalábbis ennyi hullámvasutat egy helyen még soha nem láttam. Ültem a Raptor-on és a Mean Streak-en. A kettő szöges ellentéte egymásnak: a Raptor egy új, vasvázas, pörgőforgó csoda, előre-hátra megy, összevissza lóbálja az embert.

Részben így néz ki:

A képen épp mindenki fejjel lefelé van, ugyanis az ülés olyan, hogy a fejrésznél van rögzítve, a lábak lóbálódnak. Nem túl pacsker-barát... :)

A Mean Streak, ahogy mondtam, ennek szöges ellentéte. Hagyományos stílusú, favázas hullámvasút. Legmagasabb emelkedése 49 méter, legnagyobb sebessége 104 km/óra. Teljes hossza 1645 méter. Mindez mondom, fa vázon, tehát kétszer olyan félelmetes.

Ő az:

Közben megnéztem a Thrill Ride című IMAX filmet. Hihetetlen, de a hullámvasútaktól semmi bajom, viszont a filmtől kicsit forgott a gyomrom...

Aznap este a University of Toledo egyik koleszában alusdtunk.

Június 25-én délelőtt megálltunk a University of Notre Dame-nál, és volt egy kis szabadidőnk. Kihasználva a helyet megkerestük a könyvtárat egy kis netezgetés céljából. Mint a naplómból megtudtam, ott akkor csináltam a freemail-es címemet. :)

A szabadidő után vissza a buszba, és irány Chicago!!! Végre-végre! Rögtön egy kis szabadidővel indítottunk, a Magnificent Mile-on, majd egy kis hajókázás jött a várost átszelő folyón. A hajón elmagyarázták az egész város történelmét, és a tudnivalót az épületekről. Nagyon érdekes hely, szinte minden épületnek más a stílusa, nem éppen tucat-felhőkarcolók. Nem mintha az olyanokkal bármi bajom lenne. :)

Hajókázás után volt még egy rövid szabadidőnk, és megint örülök hogy annak idején naplót írtam, ugyanis így most napra pontosan tudom, hogy 1998. június 25-én délután voltam először Starbucks-ban!!! (pont itt hagynám ki a linkelést?) Arra emlékszem, hogy hihetetlen meleg volt, meg akartunk sülni, úgyhogy a Frapuccino (igen, ez volt az első Starbucks drink-em) irtó jól esett.

Június 26-án csoportosan felmentünk a John Hancock Center kilátójába, ahonnan gyönyörű a kilátás a tóra, a városra és a környékre. Ezután egész nap szabadidő volt. A többiek nem akartak feljönni a Sears Tower-ba, én viszont ragaszkodtam hozzá, úgyhogy egyedül mászkáltam. Első utam tehát a Sears tetejébe vezetett. Azóta is bánom, hogy New York-ban nem intéztem el valahogy, hogy mégis sikerüljön felmenni a WTC-be. Meg vagyok győzödve, hogy akkor bezzeg nem robbantották volna fel a kormány megbízására ment volna neki néhány gonosz arab terrorista repülővel.

Szóval Sears Tower - hát, megérte felmenni. Igen, a Hancock is magas, és ez is. Nade azért mégis, akkor a Sears volt a világ legmagasabb épülete, majd pont kihagyom hogy felmenjek a tetejére... Tökjó volt a kilátás!!! Ráadásul zárt kilátója van, ami azért jó, mert így meg tudták azt csinálni, hogy az egész tetőtől talpig üveg. Ha közvetlen odaáll az ember az üvegfalhoz, konkrétan kint áll a 412 méter mélység legszélén. A kilátó szinten van egy csomó telefon, úgyhogy felhívtam anyuékat. Volt is csodálkozás mikor elmondtam hogy honnan telefonálok! Anyuci első kérdése az volt, hogy onnan meg hogyan? Hát, mondom telefonfülkéből. Persze akkor is mosolyogtunk rajta, hát még most. Milyen furcsa, hogy egy épületben nem csak a 10., hanem a 103. emeleten is tud lenni telefon. :)

Ezután lesétáltam a tóhoz, közben épp sikerült elkapni a Grant Parkban a Taste of Chicago rendezvényt, ami tulajdonképpen arról szól, hogy rengeteg étterem kisebb-nagyobb standokon kínálja a finom dolgokat. Persze mint minden szabadtéri rendezvényen, itt is vannak mindenféle előadások, koncertek. De a lényeg a kaja, az evés, a finomságok. Útközben megnéztem a Buckingham szökőkutat, ami Chicago egyik legismertebb látnivalója. Ha máshonnan nem, a Married with Children (Egy rém rendes család) főcíméből ismerős lehet bárkinek. A kútról mindenféle hasznos és rendkívül haszontalan tudnivaló (jó amerikai szokás a sok statisztika, és egyéb fontos tények) a fenti linken olvasható.

Ezután a part mentén elsétáltam a Navy Pier-hez. Még mindig tartom, hogy ez a parti rész Chicago legszebb része. Valami szuper látványt nyújt a kék tó (majdnem tenger, merthogy aaakkora), a szép zöld park, és a belváros szépen átlátható képe. 

Jó kis séta a szökőkúttól a Navy Pier-ig, de érdemes, közben lehet nézelődni. A Navy Pier egyébként egy szórakoztatóközpont, óriáskerékkel, színházzal, mozival, rengeteg étteremmel. Innen indul elég sok városnéző hajó is, és mivel a tóba nyúlik be, innen is gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az itt lévő IMAX moziban láttam először 3D IMAX filmet, méghozzá a halacskásat (Into the Deep), ami épp Pesten is megy az Arena-ban.

Na, ez egy rendesen fárasztó nap volt, úgyhogy este kb. fél perc alatt el is aludtam.

Június 27-én egy szokásos hosszú buszozással Troy (Missouri)-ba mentünk. Itt egy ún. Rotary Skyway Farm-on voltunk, ahol úsztunk tóban, röplabdáztunk, és részt vettünk egy 'Hayride'-on, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy egy lovaskocsi hátulját megpakolják szénával (vagy szalmával, még mindig nem tudom a különbséget), oda felül egy rakás ember, és így visznek körbe mindenfelé. Tipikus őszi szórakozás, főleg amikor a városlakó ifjúság kilátogat a farmokra. Persze ez nem volt gond, simán ment a lovaknak júniusban is a szekérhúzás... :)

Este ajándékátadás volt (adtunk a túravezetőknek, és mi is egyenként kaptunk mindenféle vicces ajándékot), majd búcsúbuli. Volt Born in the USA-re marháskodás túravezetőnkkel, teli torokból New York, New York éneklés még egyszer utoljára.

Június 28-án már csak reptérre menés volt. Kivittek minket a St. Louis-i reptérre, volt nagy búcsúzkodás, összeborulás és szomorkodás. Hihetetlen jó volt ez a 3 hetes út, jól összejött a társaság, és mindannyian nagyon sajnáltuk, hogy vége van. Ráadásul ez azt is jelentette, hogy lassan mindenkinek mennie kell haza, nemsokára vége ennek a hihetetlen évnek...

Ennyi volt a nagy keleti túra, meg a 10 éves visszaemlékezéseim. Majd még lesz egy augusztusban, aztán békén hagylak benneteket! :)