Hát még ilyet, elfelejtettem aznap bejegyezni... :(
Nade a lényeg, hogy most július 23-án, szóval már épp majdnem egy hónapja volt, hogy 10 éve megjöttem odaátról.
Így:
| DL7695 | 22JUL | OKC | DFW | 1110 | 1215 | +1 |
| LH439 | 23JUL | DFW | FRA | 1505 | 0750 | |
| LH3430 | 23JUL | FRA | BUD | 1305 | 1435 |
Érdekes, abszolút nem emlékszem fáradtságra, pedig egy ideje úton voltam. Mondjuk kb. akkor utoljára tudtam aludni a transatlanti járaton (2 ülésem volt szerencsére).
Kényelmes délutáni időpontban érkeztem az LH3430 járattal Frankfurtból Ferihegyre. Kedves családom a teraszon lóbálta a hatalmas USA zászlót, amire pont szépen ráláttam a guruló gépből, és nagyon tetszett! :)
Hazafelé megálltunk kicsit nagybátyáméknál Kőbányán, aztán irány Győr. Hát, az első benyomások elég furcsák voltak. 1 év Oklahoma - a filmekből ismert szépen rendezett külváros után átautózni Pesten, hát, elég durva volt a különbség. Borzasztó ronda, koszos, poros, szürke volt számomra minden. (Ezt most egyáltalán nem azért írtam így mert mekkora bunkó vagyok, hanem komolyan így éreztem.) Ahogy beértünk Győrbe, a 10emeletes épületek pedig icipicinek tűntek, pedig úgy emlékeztem azok nagyon nagyok. Persze közben az autópályát nem is említem, és azt sem, hogy folyton azt hittem, a többi autó rögtön nekünk fog jönni. És ott még nem is tartunk, hogy pár nap múlva megpróbáltam a magyar másodrendű utakon (1-1 keskeny sáv, nincs szélén sem, de ált. középen sem felfestés) vezetni, és nyár lévén időnként jött szembe 1-1 kombájn, traktor, akármi, ami szerintem konkrétan az egész utat elfoglalta, és amellett fizikai képtelenségnek nézett ki, hogy el fogok férni.
Szóval túléltem a Budapest-Győr autóutat, otthon pedig várt a meglepi! :) Először is ki volt plakátolva a ház - a bejáratnál, liftben, lépcsőházban különböző Welcome-feliratok, aztán a lakásban az igazi meglepi, legeslegjobb barátaim vártak! Trükkösek voltak, mert volt mindenféle terelés előtte, nyarálsokról szóló hírek, majd pár nap múlva találkozunk, stb., én meg el is hittem. Nade így volt az igazi a meglepi! :) Aztán persze be akartam menni a szobámba, ami nem sikerült, ugyanis a drágák felfújtak valami rengeteg lufit, és azzal volt tele a szoba! :)) Aznap persze késő estig elvoltunk, szerencsétlenek már biztos elég álmosak voltak, én meg épp magamhoz tértem mert ugye nekem akkor volt nappal. Volt sok fényképezkedés, mesélés, röhögés a magyar kiejtésemen...
Akármennyire imádtam Oklahomát, azért nagyon örültem hogy mindenkit újra láthatok! Persze pár hét múlva már mentem volna vissza.
Utolsó kommentek