Naszóvalakkortehát. Szabim végefelé írtam ugye utoljára.
Azóta lusta disznó módon nem írtam, vagyis inkább a usnews-ba írtam. :)
Első néhány munkanapomon rögtön volt minden, anyázás, üvöltözés, nagy csoportos felháborodás. Ja, és egy kis átszervezés ami engem kevésbé érint, de néhányakat nagyon. Szóval gyorsan visszarázódtam..
Aztán még olyan történt, hogy pici húgom aki már nem is olyan picike, iskolás nagylány lett! :) Suli előtti szombaton voltunk náluk, és hát már nem lehetett vele mit kezdeni, annyira várta már, totál fel volt pörögve. Ráadásul megkapta első telefonját, mivel azt igértem még korábban, hogy majd ha iskolás lesz, kap. Na, most elvittük neki az előző telefonomat. Na, volt ám boldogság!
És ami szinte hihetetlen, hogy a 6 éves gyerek, miután 1-2 dolgot megmutattam neki a telefonban, teljes természetességgel kezeli a dolgot, és magától talál meg olyan dolgokat, hogy csak lestem. Kb annyi ideig tartott neki felfedezni a telefon különböző funkcióit, menüket, stb., mint nekem ha egy új telefont kapok. Hihetetlen.
Erről jut eszembe, tegnap rábukkantam néhány 10 évvel ezelőtti emailre (mikor Oklahomában voltam), és találtam egy mai szemmel tök vicceset, GáborTesótól (vajon mit szólna hozzá Julcsa, szegény nem értené hogy hogy lehetett élni net nélkül...)
"Nagyon sietek, csak azert irok, mert ket het mulva jon a suliba egyinternetes-busz, ahol ingyen lehet internetezni muholdon keresztul, szovalegy kicsit gyors.Azert irok, mert az ofo kitalalta, hogy ha van kedved IRC-zhetunk.Remelem jolirtam le, de tudod az, hogy te ott ulsz egy gep elott, en meg itt, es ugyirogatunk egymasnak mint telexen, szoval azonnal latod."
Hát igen, akkoriban az email egy ilyen kiegészítő funkció volt, amiben néha pár dolgot megírtunk, de alapvetően snailmail-en postagalambbal leveleztünk papíron, tollal, kézzel írva egy egész éven keresztül. Tudom, ezt most így senki nem hiszi el :)
Mi minden történt még?
Otthon újabb szobát raktunk rendbe! :) Vettünk még egy szekrényt a dolgozóba, így el tudtunk pakolni. Így már nagyjából rendben kezd lenni a lakás, csak a konyha hiányzik. Köszönhetjük a kedves mindenféle adók kitalálóinak hogy megint csúszik kicsit, ugyanis be kellett fizetni vagyonszerzési adót, ami elég szép összeg, mivel ez az első lakásunk, nem adtunk el ingatlant hogy megvegyük, és különbenis... Fizessünk szépen, mert különben miből fizetnék ki a megélhetési gyerektartóknak a családi pótlékot. Ezt most nem folytatom, hosszú lenne :)
Ezen kívül már csak annyi a hír, hogy hetek óta konstans, el nem múló honvágyam van odakintre, de nagyon. Általában pár nap után el szokott múlni, de most valahogy nem megy. Hm. Lehet, hogy az is hozzátesz, hogy tavaly pont ilyenkor voltunk ott, ma épp Houstonból gurultunk át San Antonio-ba. Meg az is, hogy a múltkor volt 10 éve hogy mentem. Megminden, és ott lenne a helyem, egyáltalán nem itt. Áááááááááááá!!!!!
Ja, és hétvégén jön hozzánk Korni, aki egyébként múlt hétvégén félmaratont futott, ami szerintem nemnormális dolog :)))) hogy lehet ennyit futni?????? Még gyalog is sok. Hát még biciklivel. Brrrr. :)
Szóval jön, és végre először fel fogok próbálni egy igazi japán Kimono-t! És el fogja mesélni végre részeletesen, milyen az új és egyben első munkahelye.
Aztán valamelyik hétvégén Julcsát is elgurítjuk ide, és elmegyünk együtt a Labirintusba, mert már rég voltunk ott, pedig mindketten imádjuk a helyet. Julcsa meg még egyáltalán nem volt, és gyanítom hogy tetszeni fog neki.
És most ennyi, mert Daniel, aki itt volt 1 évig cserediák és amúgy amerikai, itt villog MSN-en, és nagyonrégen beszéltem már vele. :)
Utolsó kommentek