1997. június 17. A naplómból:

"Reggel 9 van, úton vagyunk, már alig várom, hogy odaérjünk!!! ... Odaértünk! Még jó messze voltunk, mikor megláttam a World Trade Center tornyait."

Erre is tisztán emlékszem. Nagyon messze voltunk, tapadtam megint az ablakra, hátha látok valamit. Egyszer csak a nagy messzeségben megláttam két icipici tornyot. Hogy én ennek hogy örültem! Aztán egyre közeledtek, majd bementünk egy alagútba, pár perc, és egyszer csak ott teremtünk a sok szép nagy ház között! Valami hihetetlen volt. Ebben a pillanatban túravezetőnk benyomta Frank Sinatra-tól a New York New York-ot, mi pedig mind a 40-en teli torokból énekeltük! :)

Az elkövetkező 4 nap tulajdonképpen folyamatos rácsodálkozással és ámuldozással telt...
Ma, azaz június 17-én érkeztünk a Nagy Almába, rögtön Chinatown-ban kezdtünk szabadidővel, aminek nagy részét ebédeléssel töltöttük, valamint hazatelefonáltam G-nek, és átküldtem neki egy kis NYC-t telefonon keresztül. :)

Délután Manhattan csücske körül hajóztunk, ami azóta is egyik kedvenc tevékenységem ott. Akárhányszor képes lennék ilyen hajókázásra, hihetetlen szép a város a víz felől is.
Újfent a naplóból:

"Nem bírom elhinni, hogy itt vagyok! Minden pont olyan, mint a képeken, csak életnagyságú. Hihetetlen! Szuperul érzem magam, imádom N.Y.-ot!!!"

Sokan mondták, hogy csalódni fogok, mert sokkal többet várok, mint ami ott van tulajdonképpen. Hát, nem volt igazuk. Ellenkezőleg, NYC minden amit vártam, sőt!