beeworld

Idén olyan szülinapom volt, mint utoljára kiskoromban :)

Kezdődött azzal, hogy szegény kedvesemet még kb. 1 hónapja lebuktattam egy Amazon-tól rendelt dobozzal, úgyhogy kaptam előajándékot: Stargate Ark of Truth DVD-t, és Friends összes díszdoboz DVD-t. Mindkettőt már nagyon szerettem volna, úgyhogy akármennyire is még nem volt szülinapom, nagyoooon örültem!!! :)

Aztán közelegett a napsütéses nyári nap, előtte 4 nappal már Győrben kaptam köszöntéseket, virágot, sütit, terítőt szülőktől, úgyhogy időben kezdtük az ünneplést. Előtte este pedig Korni meglepett egy fincsi késői szüretelésű Tokaji borral, amit nagy kártyázás közepette el is fogyasztottunk hárman.

Másnap, amikoris már tényleg szülinapom volt, szokás szerint anyuék hívtak délben (mivelhogy akkor méltóztattam kijönni), aztán Korni barátosnémmal kimentünk ebédelni kedvenc salátázóhelyemre (Lite). Mire visszaértünk, meglepi várt az asztalomon!!

Méghozzá egy nagy doboz és egy fortune cookie, amivel GTesó kívánt boldog 18.-at. Kibontva pedig őket találtam:

Nagyon-nagyon örültem, egyrészt mert imádom a meglepiket, és erre egyáltalán nem számítottam, másrészt mert imádom az ilyen szép teáskészleteket. :) Persze rögtön fel is avattuk itt az irodában D szobatársammal és GTesóval.

Aztán este mentünk haza, és jött a következő meglepetés. Kedvesem ebédidőben őt csemészte haza az asztalra egy szép nagy csokor virág társaságában:

 

Ő egy szépséges aranyhal, akit egyébként Fishy-nek hívnak.

Szerencsétlen még jó hogy nem ismert engem korábban, különben azt a konyhaasztalon töltött délutánt széjjel parázta volna... Pedig minden híreszteléssel ellentétben a házihalacskákat nem eszem meg! :)

Azóta már kapott rendes lakhelyet, hogy ne szenvedjen szegény az üres üveggömben. Láthatóan jó neki az új helyén, hiszen összevissza úszkál, és bújkál a tereptárgyak között:

Szombaton még kedvesemmel meglátogattuk jelenlegi kedvenc pizzázóhelyemet Pesten (az abszolút kedvenc Antibes-ban van), a Pomo D'oro-t, és bevágtunk 1-1 hatalmas pizzát, én megkóstoltam az eperbort (vicces amikor eperízű a bor...) és megfejeltük az egészet egy kis Panna Cotta-val.

Szóval ez volt az én kis meghosszabbított szülinapom, ezt kell jövőre felülmúlnunk! :)

Nemrég úgy határoztam, hogy mivel nem mostanában megyünk az Óperencián túlra, be kellene szereznem hőn szeretett vanília illatomból egy kis utánpótlást.

Ilyen esetekben megbízható társa az embernek az eBay, mert hát ugye globalizáció ide vagy oda, a Bath and Body Works, Gap, Banana Republic és társai ide a távoli Európába sajnos nem szállítanak... Pedig milyen jó lenne! :)
Hát még ha ide is költöznének, karöltve az időhúzó Starbucks-szal, a Sonic Drive In-nel és Taco Bell-lel... :) Nade ez egy másik téma.

Szóval vanília illat szükségletem támadt, 1 hete megrendeltem eBay-en, ma pedig kedvenc asszisztensünk megjelent ajtómban egy ilyennel:

 Kibontás után pedig ők fogadtak:

 

Délután mindezek és a jóidő örömére Dóri ünnepélyesen beléphetett a Ben&Jerry's fogyasztók táborába, miután ketten befaltunk egy ilyent:

Ilyent szeretnék:

Itt:

Most.

Gyk: http://www.sonicdrivein.com/

Ja, az első képen ott a háttérben a home made cookies by Pam is jöhet... :)

A június 24-ét a Cedar Point Amusement Park-ban töltöttük. Ez egy hatalmas vidámpark az Erie tó partján, lazán csak úgy hirdeti magát, mint: The Roller Coaster Capital of the World, azaz a világ hullámvasút fővárosa. Persze érthető a név, én legalábbis ennyi hullámvasutat egy helyen még soha nem láttam. Ültem a Raptor-on és a Mean Streak-en. A kettő szöges ellentéte egymásnak: a Raptor egy új, vasvázas, pörgőforgó csoda, előre-hátra megy, összevissza lóbálja az embert.

Részben így néz ki:

A képen épp mindenki fejjel lefelé van, ugyanis az ülés olyan, hogy a fejrésznél van rögzítve, a lábak lóbálódnak. Nem túl pacsker-barát... :)

A Mean Streak, ahogy mondtam, ennek szöges ellentéte. Hagyományos stílusú, favázas hullámvasút. Legmagasabb emelkedése 49 méter, legnagyobb sebessége 104 km/óra. Teljes hossza 1645 méter. Mindez mondom, fa vázon, tehát kétszer olyan félelmetes.

Ő az:

Közben megnéztem a Thrill Ride című IMAX filmet. Hihetetlen, de a hullámvasútaktól semmi bajom, viszont a filmtől kicsit forgott a gyomrom...

Aznap este a University of Toledo egyik koleszában alusdtunk.

Június 25-én délelőtt megálltunk a University of Notre Dame-nál, és volt egy kis szabadidőnk. Kihasználva a helyet megkerestük a könyvtárat egy kis netezgetés céljából. Mint a naplómból megtudtam, ott akkor csináltam a freemail-es címemet. :)

A szabadidő után vissza a buszba, és irány Chicago!!! Végre-végre! Rögtön egy kis szabadidővel indítottunk, a Magnificent Mile-on, majd egy kis hajókázás jött a várost átszelő folyón. A hajón elmagyarázták az egész város történelmét, és a tudnivalót az épületekről. Nagyon érdekes hely, szinte minden épületnek más a stílusa, nem éppen tucat-felhőkarcolók. Nem mintha az olyanokkal bármi bajom lenne. :)

Hajókázás után volt még egy rövid szabadidőnk, és megint örülök hogy annak idején naplót írtam, ugyanis így most napra pontosan tudom, hogy 1998. június 25-én délután voltam először Starbucks-ban!!! (pont itt hagynám ki a linkelést?) Arra emlékszem, hogy hihetetlen meleg volt, meg akartunk sülni, úgyhogy a Frapuccino (igen, ez volt az első Starbucks drink-em) irtó jól esett.

Június 26-án csoportosan felmentünk a John Hancock Center kilátójába, ahonnan gyönyörű a kilátás a tóra, a városra és a környékre. Ezután egész nap szabadidő volt. A többiek nem akartak feljönni a Sears Tower-ba, én viszont ragaszkodtam hozzá, úgyhogy egyedül mászkáltam. Első utam tehát a Sears tetejébe vezetett. Azóta is bánom, hogy New York-ban nem intéztem el valahogy, hogy mégis sikerüljön felmenni a WTC-be. Meg vagyok győzödve, hogy akkor bezzeg nem robbantották volna fel a kormány megbízására ment volna neki néhány gonosz arab terrorista repülővel.

Szóval Sears Tower - hát, megérte felmenni. Igen, a Hancock is magas, és ez is. Nade azért mégis, akkor a Sears volt a világ legmagasabb épülete, majd pont kihagyom hogy felmenjek a tetejére... Tökjó volt a kilátás!!! Ráadásul zárt kilátója van, ami azért jó, mert így meg tudták azt csinálni, hogy az egész tetőtől talpig üveg. Ha közvetlen odaáll az ember az üvegfalhoz, konkrétan kint áll a 412 méter mélység legszélén. A kilátó szinten van egy csomó telefon, úgyhogy felhívtam anyuékat. Volt is csodálkozás mikor elmondtam hogy honnan telefonálok! Anyuci első kérdése az volt, hogy onnan meg hogyan? Hát, mondom telefonfülkéből. Persze akkor is mosolyogtunk rajta, hát még most. Milyen furcsa, hogy egy épületben nem csak a 10., hanem a 103. emeleten is tud lenni telefon. :)

Ezután lesétáltam a tóhoz, közben épp sikerült elkapni a Grant Parkban a Taste of Chicago rendezvényt, ami tulajdonképpen arról szól, hogy rengeteg étterem kisebb-nagyobb standokon kínálja a finom dolgokat. Persze mint minden szabadtéri rendezvényen, itt is vannak mindenféle előadások, koncertek. De a lényeg a kaja, az evés, a finomságok. Útközben megnéztem a Buckingham szökőkutat, ami Chicago egyik legismertebb látnivalója. Ha máshonnan nem, a Married with Children (Egy rém rendes család) főcíméből ismerős lehet bárkinek. A kútról mindenféle hasznos és rendkívül haszontalan tudnivaló (jó amerikai szokás a sok statisztika, és egyéb fontos tények) a fenti linken olvasható.

Ezután a part mentén elsétáltam a Navy Pier-hez. Még mindig tartom, hogy ez a parti rész Chicago legszebb része. Valami szuper látványt nyújt a kék tó (majdnem tenger, merthogy aaakkora), a szép zöld park, és a belváros szépen átlátható képe. 

Jó kis séta a szökőkúttól a Navy Pier-ig, de érdemes, közben lehet nézelődni. A Navy Pier egyébként egy szórakoztatóközpont, óriáskerékkel, színházzal, mozival, rengeteg étteremmel. Innen indul elég sok városnéző hajó is, és mivel a tóba nyúlik be, innen is gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az itt lévő IMAX moziban láttam először 3D IMAX filmet, méghozzá a halacskásat (Into the Deep), ami épp Pesten is megy az Arena-ban.

Na, ez egy rendesen fárasztó nap volt, úgyhogy este kb. fél perc alatt el is aludtam.

Június 27-én egy szokásos hosszú buszozással Troy (Missouri)-ba mentünk. Itt egy ún. Rotary Skyway Farm-on voltunk, ahol úsztunk tóban, röplabdáztunk, és részt vettünk egy 'Hayride'-on, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy egy lovaskocsi hátulját megpakolják szénával (vagy szalmával, még mindig nem tudom a különbséget), oda felül egy rakás ember, és így visznek körbe mindenfelé. Tipikus őszi szórakozás, főleg amikor a városlakó ifjúság kilátogat a farmokra. Persze ez nem volt gond, simán ment a lovaknak júniusban is a szekérhúzás... :)

Este ajándékátadás volt (adtunk a túravezetőknek, és mi is egyenként kaptunk mindenféle vicces ajándékot), majd búcsúbuli. Volt Born in the USA-re marháskodás túravezetőnkkel, teli torokból New York, New York éneklés még egyszer utoljára.

Június 28-án már csak reptérre menés volt. Kivittek minket a St. Louis-i reptérre, volt nagy búcsúzkodás, összeborulás és szomorkodás. Hihetetlen jó volt ez a 3 hetes út, jól összejött a társaság, és mindannyian nagyon sajnáltuk, hogy vége van. Ráadásul ez azt is jelentette, hogy lassan mindenkinek mennie kell haza, nemsokára vége ennek a hihetetlen évnek...

Ennyi volt a nagy keleti túra, meg a 10 éves visszaemlékezéseim. Majd még lesz egy augusztusban, aztán békén hagylak benneteket! :)

Tehát ott tartottam, hogy eljöttünk New York-ból...

Június 21-én Pond Eddy (NY) városnál volt egy rövid "Whitewater rafting", de inkább csak gumicsónakázás folyón... Aztán meglátogattuk a New Hope Farms-t Port Jervisben, röplabdáztunk, kajáltunk, meg ilyesmi. Este a fogadócsalád elvitt megnézni a 230-as utat, ami arról híresneves, hogy csomó autóreklámot ott forgatnak. Tényleg szép, hegyi kacskaringós út. És mivel a város 3 államhatáron van, 5 perc alatt voltunk New York, New Jersey és Pennsylvania államban is. :)

Június 22-ét egy hosszabb buszozással indítottuk, Niagara Falls-hoz mentünk. Persze az első a "Maid of the mist" hajózás volt, amivel egészennagyon közel mentünk a vízeséshez, de igazán ám! Úgy, hogy ránk is esett egy kicsit. Hű, nagyon szép, és bár messziről is nagyon jó látvány, a hajóból közelről már tényleg durva volt! Aztán utána jött a "Cave of the winds", aminek az a lényege, hogy adnak nagyon erős sárga esőkabátokat, meg a cipőre húzni való takaró cuccot, és úgy kell egy kiépített útvonalon a vízesés amerikai oldalához közel menni. Vicces volt, egyesek bátrak voltak, levették a csuklyájukat, és jól eláztak. Mondjuk volt vagy 40 fok, úgyhogy gondolom nem volt olyan nagyon gáz...
A vízeséslátogatás után a helyi Hard Rock Café-ban kajáltunk. Pont játszották túravezetőnk kedvenc számát, a Born in the USA-t, úgyhogy kicsit rásegítettünk így negyvenen. :)

A Niagara Falls-i fogadócsalád annyira szép helyen lakott, a folyó mellett, minden csupa fa-bokor, szóval szép zöld, szép nagy családi ház. Az alsó szint (basement, szóval pince vagy mi) külön lakrésznek van megcsinálva, mint egy külön lakás, mindig a cserediákoké, tök jó volt.

Június 23-án, szóval potn ma 10 éve pedig egy újabb, még hosszab buszozással Cleveland-be mentünk, ahol a Rock and Roll Hall of Fame-ben volt egész délután szabadidőnk. Mivel 1996-ban beiktatták a Jackson 5-t is, volt csomó cucc tőlük, ill. MJ-től, többek között a híres flitteres kesztű, meg ilyenek. Szóval elvoltam. Igazi amerikai múzeum egyébként, minden működik, videók, zenék, interaktivitás. Ráadásul szép helyen van, a tó mellett.
Ezután este megint nem családnál laktunk, Sandusky-ban (OH) volt a szállás egy Days Inn-ben, szóval megint a 3 barátosnémmal laktunk egy szobában.

Négy sűrű, eseménydús nap a világ közepében...

Június 18. - A második napot a Szabadság-szobor meglátogatásával kezdtük. Messziről még egész kicsinek tűnt, de mellette állva azért elcsodálkoztunk. Felmentünk a talapzat tetejére, ahonnan nagyon szép kilátás van Manhattan-re, és testközelből lehet nézegetni az öböl őrét, a fáklyás nénit. Elolvastuk Emma Lazarus híres versét a talapzaton, majd áthajóztunk Ellis Island-re, ahol megnéztük a Bevándorlási Múzeumot. Érdekes tény, hogy az amerikaiak 40%-a itt érkezett bevándorlók leszármazottja. A múzeum részletesen bemutatja azokat az időket, amikor akár naponta több ezer ember érkezett zsúfolt hajókon az ígéret földjére.

Miután visszahajóztunk Manhattan-re, sétáltunk egyet a környéken - a Battery Parkban, megnéztük, hol kezdődik a Broadway, és meglátogattuk a Wall Street-et.

Egy újabb ablakratapadós buszozás után (átmentünk szinte egész Manhattan-en), megérkeztünk a Central Park nyugati részére, a 72. utcához. Itt áll a Dakota-ház, ahol egykor John Lennon lakott. Szemben vele, a Central Park szélén van a Strawberry Fields, ahol a nap bármely szakában találunk néhány gitározó-éneklő hippit, a tér közepén lévő 'Imagine' feliratú emlékmű pedig mindig ki van díszítve virágokkal. Mi is énekeltünk egyet természetesen, aztán pedig szabadidő következett. Ceci, Naoko és én megtaláltuk a Bethesda kutat (na jó, nem volt nehéz...), betermeltünk egy-egy nagy perecet, tele torokból énekeltünk nagyokat (3 törzsszámunkat - New York, New York; Imagine; Exchange Student Song), egyáltalán nem zavart hogy esetleg komplett idiótának néznek.
Kitaláltuk, hogy 10 év múlva ugyanekkor, ugyanitt. Ez 1998. június 18-án, helyi idő szerint délután 4:30-kor volt. Részemről sajnos nem jött össze a találkozó, próbáltam őket megtalálni neten, de eltűntek... :(

Június 19-ét az ENSZ (UN) központ meglátogatásával indítottuk. Hihetetlen volt élőben látni a General Assembly, és a Biztonsági Tanács üléstermét.

Ezután szabadidő következett a Rockefeller Center környékén. Hatalmasat sétáltunk a Waldorf Astoria-tól a Central Park-ig, természetesen nem egyenesen. :) Végignéztük a Fifth Avenue üzleteit, a Trump Tower-t, a Motown Cafe-Hard Rock Cafe-Planet Hollywood vonalat, végigsétáltunk a Central Park déli részén, megnéztük a Plaza Hotel-t (általában a Reszkessetek Betörőkből ismert). A többiek elfáradtak, de én azért folytattam, megnéztem a Rockefeller Center-t, "A Terasz"-on ittam 3 Dolláros limonádét (ez ott, akkor, nekem hatalmas pénz volt egy pohár limonádéért, de persze a világ közepén nem lehetett kihagyni), megnéztem kívülről a Radio City Music Hall-t, az NBC Studios épületét és a Saint Patrick's Cathedral-t.

Mivel minden lényeges épületről csomó mindent tudtam, és pontosan tudtam hogy hol, melyik sarok után mi következik, a többiek simán nem hitték el, hogy még nem jártam itt. :)

Június 20-án rögtön szabadidővel indítottunk. Greenwich Village-nél rakott ki a busz, innen néhányan elmetróztunk a World Trade Center-hez. Az épület aljában rengeteg üzlet volt, vettem is egy ruhát, ami azóta is megvan, nagyon vigyázok rá. És elkövettem a legnagyobb hibát - mivel sietni kellett vissza a megadott időre, nem tudtunk felmenni az épület tetejére. Persze azért jól körbejártuk, mikor kijöttünk az épületből és először felnéztem, nem is akartam hinni a szememnek. Odamentem mellé, megfogtam, és fényképeztem egyet felfelé. Ezen a ponton elromlott a fényképezőm. Az utolsó kép az egész útról egy olyan kép, aminek a fele el van égve (fényt kapott), de a használható felén még pont látszik a lentről hihetetlen magasba nyúló torony. Kb. olyan mint a fenti WTC linken az utolsó kép, csak nem lóg bele a másik torony. Azóta is őrzöm a képet. Papírkép, akkoriban még az volt, és most nem scannelem be. Aki érdekel, szóljon és megmutatom.

Szóval hogy miért kellett rohanni? Mert színházba mentünk, egész pontosan a Jekyl & Hyde című musicalt néztük meg, ami 2,5 óra teljes unalom volt. Végig azon puffogtam, hogy emiatt nem mehettem fel a WTC-be. Hát még 9/11 óta mennyire örülök neki, hogy eredetiben megnézhettem egy Broadway musicalt...

A színház után még volt egy kis szabadidő a Times Square körül. Hát igen, ez a világ közepének a legeslegközepe, a fényképek kizárólag azok számára adják vissza a hely lüktetését, életét, aki már járt ott. Onnan elsétáltunk az Empire State Building-hez, út közben persze bementünk a Macy's-be. Valóban hatalmas áruház, képtelenség egyszerre bejárni az egészet. Úgy volt, hogy naplementét nézünk az Empire State Building tetejéről, de a naplemente elmaradt, mert kicsit felhős idő volt. Ezen a ponton naplómból: "De a kilátás fantasztikus volt! Olyan volt, mintha álmodnék. És mint a képeken!" A nagy ámuldozás közepette kiderült, hogy a mai New York City épp 100 éves (1898-ban csatolták hozzá az akkori Manhattan-Bronx alkotta New York City-hez Brooklyn-t, Queens-t és Staten Island-et). Ennek örömére a South Street Seaport-nál tűzijáték volt, amit nem is nézhettünk volna jobb helyről, mint az Empire State Building tetejéről. Ez egy hatalmas meglepetés volt, igazán mindennek a teteje... Hihetetlen látvány volt a tűzijáték, a kivilágított WTC, és úgy az egész város, felülről. Este 9-kor pedig mind a 42-en egyszerre, teli torokból elénekeltük a New York, New York-ot és levezetésnek az Imagine-t (erre készültünk már mióta). Biztosan itt is komplett idiótának néztek minket, de ez cseppet sem zavart senkit, az egész hangulat pedig leírhatatlan volt.

Ezzel búcsúztunk New York-tól. Szomorú voltam, hogy máris megyünk, de annyira tele voltam élményekkel, hogy azt nem lehet elmondani. És persze biztos voltam benne, hogy nem most voltam itt utoljára.

Itt kellett volna lennem tegnap este magyar idő szerint 22:30-kor...



De sajna nem voltam :(

A többit majd később, most sietek.

1997. június 17. A naplómból:

"Reggel 9 van, úton vagyunk, már alig várom, hogy odaérjünk!!! ... Odaértünk! Még jó messze voltunk, mikor megláttam a World Trade Center tornyait."

Erre is tisztán emlékszem. Nagyon messze voltunk, tapadtam megint az ablakra, hátha látok valamit. Egyszer csak a nagy messzeségben megláttam két icipici tornyot. Hogy én ennek hogy örültem! Aztán egyre közeledtek, majd bementünk egy alagútba, pár perc, és egyszer csak ott teremtünk a sok szép nagy ház között! Valami hihetetlen volt. Ebben a pillanatban túravezetőnk benyomta Frank Sinatra-tól a New York New York-ot, mi pedig mind a 40-en teli torokból énekeltük! :)

Az elkövetkező 4 nap tulajdonképpen folyamatos rácsodálkozással és ámuldozással telt...
Ma, azaz június 17-én érkeztünk a Nagy Almába, rögtön Chinatown-ban kezdtünk szabadidővel, aminek nagy részét ebédeléssel töltöttük, valamint hazatelefonáltam G-nek, és átküldtem neki egy kis NYC-t telefonon keresztül. :)

Délután Manhattan csücske körül hajóztunk, ami azóta is egyik kedvenc tevékenységem ott. Akárhányszor képes lennék ilyen hajókázásra, hihetetlen szép a város a víz felől is.
Újfent a naplóból:

"Nem bírom elhinni, hogy itt vagyok! Minden pont olyan, mint a képeken, csak életnagyságú. Hihetetlen! Szuperul érzem magam, imádom N.Y.-ot!!!"

Sokan mondták, hogy csalódni fogok, mert sokkal többet várok, mint ami ott van tulajdonképpen. Hát, nem volt igazuk. Ellenkezőleg, NYC minden amit vártam, sőt!

Ezt lőttem ma a szomszédos Ticketpro irodában (ráadásul kultúra utalványért cserébe):



Bizony, 2 db jegy az idei kecskeméti repülőnapra. Hűűűű már nagyon várom! :)
És ígérem, ügyesebbek leszünk, mint 2 éve, amikor utána hetekig grillcsirkének néztünk ki...

Tegnap ráértem, úgyhogy soksok idő után újra becsavartam a hajamat.
Meg kell állapítanom, hogy nem változtam. Frissen nagyon szuper, igenjó hullámokat produkáltam, aztán estére már kezdett kimenni, ma meg már alig látszik belőle valami. Kb. csak annyi, hogy a vége összevissza áll... :(
Jajj pedig úgy tetszett! Legközelebb lefényképezem, és akkor megnézhetitek.

Ugye megmondtam hogy beszámolok a régirégi dolgokról még...

Szóval június 12-15-ig többé-kevésbé Washington DC-ben voltunk.

Június 12-én ahogy írtam, George Washington birtokán, Mount Vernon-ban kezdtük a napot, és ezután mentünk be a fővárosba.
Útközben a buszról kiszúrtam minden fontos épületet. Megálltunk a Library of Congress-nél, be is mentünk megnézni. Nagyon szép épület, megkockáztatom hogy belülről a legszebb az eddig meglátogatott Washingtoni épületek közül. Utána néhányan körbesétáltuk a Capitol-t, hihetetlen látvány volt.
Ezután újra irány a busz, ahol az ablakon tapadást az szakította csak meg, hogy megálltunk, és elmentünk egyet hajókázni a Potomac folyón. Innen nagyon szépen ráláttunk sok nevezetességre, továbbra sem hittem el, hogy ott vagyok.

Június 13-án megnéztük a Holocaust Museum-ot, majd a Union Station-ben (kicsit több, mint egy nagy vasútállomás...) kaptunk ebédelés céljából egy kis szabadidőt. Itt vettem egy "Who elected Hillary?" kitűzőt, mit sem sejtve a 10 évvel későbbi eseményekről... :)

Ebéd után kaptunk egy csomó szabadidőt a National Mall környékén. Nem, ez nem egy nagy bevásárlóközpont, hanem a Reflecting Pool környékén lévő hatalmas, nagyon szépen karbantartott park. A terület nemzeti parkként magába foglal rengeteg emlékművet. A három legismertebb a Washington Monument, Lincoln Memorial és Thomas Jefferson Memorial, de van itt Vietnámi Háborús Emlékmű, Koreai Háborús Emlékmű, és még sokan mások. Ezeket jártuk kis csoportokban körbe. A Lincoln Memorial - benne Pres. Lincoln ülőszobrával - már a képek alapján is elég nagy, de élőben egyszerűen lenyűgöző látvány. Ráadásul nem tudom, hogyan csinálják, de az összes épület gyönyörű fehér. Szerintem éjjelente illegális mexikói bevándorlók tucatjai suvickolják titokban, állami megrendelésre. Szóval körbejártuk a környéket, Zara-val (Dél-Afrikai lány) kipróbáltuk a Reflecting Pool vizét (na jó, csak térdig), erről fénykép is van! Késő délután jött egy jelentősebb eső, aminek köszönhetően úgy néztünk ki, mintha nem csak térdig próbáltuk volna ki a Reflecting Pool-t... De legalább nem volt min gondolkoznunk, amikor odaértünk az esti pool-partyra! :)
Azóta sem értem, hogyan gondolták komolyan a túravezetők azt, hogy út közben még álljunk meg, és nézzük meg a National Cathedral-t.



Június 14-én, miután 1,5 nap alatt a lényegesebb látnivalókat már jól körbejártuk, azzal kezdtük a napot, hogy felmentünk a Washington Monument tetejére (169 m magas). Az emlékmű egy szép magas torony, a világ legmagasabb obeliszkje, kb. a National Mall közepén. Innen minden irányban nagyon szépen be lehet látni a várost, főleg ha már tudja az ember, hogy mit néz. Ezután elsétáltunk a Fehér Házhoz. És akkoriban még olyan elnök volt, aki miatt tényleg csodálattal tudtam nézni a világ talán leghíresebb lakóházára.

Ebéd gyanánt növeltük kicsit a franchise-business bevételét, ellátogattunk a helyi Planet Hollywood étterembe. Kaja természetesen semmi különös, de a hangulat jó volt. Délután páran elmetróztunk a National Air and Space Museum-ba, ami szerintem a legjobb múzeum Washingtonban. Simán el lehet itt több napot is tölteni, amit a 2004-es látogatás alkalmával sikerült is bizonyítanunk...

Június 15-én reggel még részt vettünk egy idegenvezetésen a Capitol-ban, megnéztük a Rotunda-t (nagy kupola alatti rész), megtudtunk róla sok hasznos adatot és érdekességet (pl. a terem akusztikája miatt ha ketten egy-egy bizonyos pontra állunk és egyikünk suttog, a másik tökéletesen hallja). Végigvezettek minket az épületen, megnéztük a Szenátus és a Képviselőház üléstermét is (akkoriban még kicsit szabadabb volt a bejárás, mint manapság). Most itt nem magyarázom el egyébként az USA közigazgatási szerkezetét, akit érdekel olvassa el Wikipédián.

Ennyi volt Washington DC, elég jól körbejártuk. Részemről az egész egy nagy ámuldozás volt, lenyűgözött a sok híres, képekről már jól ismert épület látványa, az összhang, a rendezettség, az egész hely, úgy ahogy van.

Mivel keletnek már nem tudtunk tovább menni, észak felé vettük az irányt, ami azt jelentette, hogy nemsokára New York!!! De ne siessünk előre. A Cape May-Lewes Ferry-vel mentünk át Delaware-ből New Jersey-be (27 km, 80 perces út).  Az út során itt először nem Rotarys családoknál, hanem egy motelben aludtunk. Ennek örömére nem a szervezők csinálták a beosztást, hanem magunk dönthettük el, hogy hogyan osztjuk be a 4 személyes szobákat. Tehát vééégre legjobb barátosnéimmel - Ceci (Mexico), Naoko (Japán) és Zanda (Dél-Afrika) - egy szobában lehettünk! Volt is bulizás, persze lementünk az óceánpartra. De jók voltunk, vagyis a túravezetőink leleményesek, és 11-re mindenki a saját szobájában volt. Ugyanis csak így kaptuk meg a további zsebpénzt.

A holnapi - június 16. - napot Wildwood-ban (New Jersey) töltöttük, ami tulajdonképpen egy nyaralóvároska az óceánparton. Van itt vidámpark, vízipark, napsütés és jókedv, minden ami kell egy nyaraláshoz. És persze az Atlantic City-ből (szintén New Jersey) származó salt water taffy, amiből ha sokat eszünk, úgy járunk, mint Ross a Friends-ben (Jóbarátok). Rengeteget vízicsúszdáztunk, fürödtem az óceánban (először!!!), és természetesen pizzázás után hullámvasútaztunk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy mindenkinek a helyén maradt a pizza. :) Szóval lazultunk egész nap. Ezt így most nagyon el tudnám viselni újra, már csak a 10évforduló alkalmából is...

Mára ennyi, jövök majd kedden a június 17-i eseményekkel, majd meglátjátok hűdejólesz! :)

1998 egy jó év volt - bár csak részben, de akkor nagyon.

Az egész 1997-ben kezdődött, amikor is a világ egyik legszerencsésebb embereként a Rotary International beválasztott a Rotary Youth Exchange programba. Ahogy ezt már röviden említettem, 1997. augusztus 19-én áttettem székhelyemet 1 évre Oklahoma Citybe, ahol helyi fogadócsaládoknál laktam, és a Westmoore High School-ba jártam.

Hihetetlen év volt, hatalmas élményekkel, ami ha nincs, valószínűleg nagyon sok minden teljesen máshogy történik velem. Vagy nem. De ezt már nem tudom meg, hacsak nem bejelentik, hogy tényleg van olyan tükör ami párhuzamos valóságokba visz. :)

Ha ez nem lett volna elég, az egészet tetézte a tanév végén rendezett túra, amin egy busznyi hasonló cipőben járó cserediákkal együtt beutaztuk az USA keleti részét így:



Útvonal:
St. Louis, MO
Louisville, KY
Charleston, WV
Charlottesville, WV
Washington, DC
Capy May / Wildwood, NJ
New York City, NY
Port Jervis, NY
Niagara Falls, NY
Cleveland, OH
Toledo, OH
Chicago, IL
St. Louis, MO


Ma 10 éve épp George Washington birtokát néztük meg, és utána mentünk be Washington DC-be. Tisztán emlékszem, mintha tegnap lett volna.

Tapadtam a busz ablakára, és el sem akartam hinni, hogy hol vagyok. Minden fontos épületet felismertem, hihetetlen volt végre testközelből, 3D-ben látni őket...
És akkoriban még nem volt Google Earth, HD, a monitoron 1280x1024-es szuperéles szuperszép háttérképek. Szerencsére most már van, és egy szép nagyfelbontású kép látványa produkálja is a flashback-eket...



És ez még semmi ahhoz képest, ami pár nap múlva, a Nagy Almában várt rám, de erről is majd a maga idejében! :)

Azt hiszem, a következő kb. 2 hétben folyamatosan be fogok számolni a 10 évvel ezelőtti eseményekről, akit érdekel nézzen vissza. Így talán van rá esély, hogy nem a kollegáimat idegesítem ezekkel a dolgokkal egész nap. :)

Miért álmodik az ember hülyeségeket?
Most például azt álmodtam, hogy egyik legutáltabb helyemen, a zánkai gyermektáborba mentünk. Passz, hogy miért, nem tudom, csak hogy odértük és kerestük hogy melyik épületbe menjünk.
Jajj de nemjó hely az!

Megtaláltam!

Ilyent szeretnék, most azonnal:

Minden megvan benne, ami nekem kell egy laptopban, normális proci, 2 mega ram, dvd/cd író, 160 giga vinyó, még HDMI output is.
És ezen felül 2 kg, és SZÉP! Legalábbis nekem nagyon tetszik.

Itt lehet részletesebben elolvasni, akit érdekel.

Kint 1200 Dollár, itthon 350000 Ft. A különbségből simán megvan egy repjegy.

A fene hogy épp konyhát kell csináltatni ! :)

Eloszor is sorry, a francia billentyuzet hianyosabb mint a magyar...

Es idom sincs sok, de a lenyeg:
imadok a kozpontunkba jonni.
Eloszor is, sut a nap es jo az ido.
De ezt mar megszoktam, meg a szebbnel szebb novenyeket is, es a hihetetlen kek tengert is. Sot, a tavolban latszo havas hegycsucsok latvanyat is, mikozben en epp egy magnolia-fat nezek 5 percig, mert nem lehet veluk betelni. (pedig ezek sem rossz tenyezok ugyebar)

Viszont tegnap jott egy hirtelen eso, es utana kinyitottuk a terem ablakait, na az a levego ami akkor bejott, huuuuu... Itt a dombok kozott eleve meg a tengerpartinal is jobb, finomabb illatu levego van (foleg hogy a kert tele van viragzo dolgokkal). Ehhez hozzakeveredett friss esoillat, es teljesen kesz voltam. Nem lehet leirni hogy mennyire jo illata van igy a levegonek... Nagyooooon!

Noveny, virag, eso es tavaszillatt egyben.
Nem lehetne innen mukodtetni az otthoni irodat valahogy?? :)

Ha itt lenne a kedvesem is, nem lennek hajlando hazamenni... :)

Miért bunkók az emberek, amikor bunkóság nélkül minden sokkal simábban menne?
Az nem érdekel, ha valaki hülye, vagy buta, bármit elmagyarázok akárhányszor.
De miért kell BUNKÓNAK lenni? Mi megy attól előbbre???
Miért esik az jól valakinek, ha a másik embernek rossz?

Tegnap voltunk kollegákkal itt: www.lasergame.hu

A lényege, hogy 2 csapatot alkottunk, és egy UV-vel bevilágított elég sötét, néha stroboszkópos, tereptárgyakkal telerakott (kispolszki, hordók, stb.) pályán rohangászunk, elbújunk, előbukkanunk, és minél többször lelőjük a másik csapat tagjait. Ha valakit lelőnek, az illető pár másodpercig nem tud lőni és őt sem lehet addig lelőni. Addig elbújhat, aztán utána újra mehet.

Annyira nagyon jó! 2-szer negyedórát voltunk, de jól le is fáradtunk, jobban mint a konditeremben. El is határoztuk, hogy gyakran menni fogunk, jót tesz a fogyókúrának, ráadásul sokkal jobb szórakozás, mint a futópad...
Hatalmasakat szaladgáltunk, meg lövöldöztünk. Egyik kollega meg is kapta a Rambo becenevet. :)

Ajánlom mindenkinek, lots of fun!

Időközben megjött a kedvesem Denverből véééégre! :)
Szerveztem pár meglepit már megint, pl. frissen mosott csillogóvillogó autóval mentem ki a reptérre. Aztán mikor hazaértünk, akkor volt csak igazán meglepi, ugyanis megcsináltattam a régóta halogatott gardrob-tolóajtót. Úgyhogy végre valahára szép, kb 2,5 méter széles, teljes belmagasságú tükör tolóajtó díszíti a lakást.
És a kamrát is bepolcoztattam, ami nagyott dobott a renden, végre nincs kupi az egész előszoba-kamrában.
Juhuuuu!!

Rögtön ki is pakoltuk a jól megtömött bőröndöket, és végigpróbáltam miiindent, amit kaptam. Ugyanis a szokásos kifelé kisbőröndben kevés ruha, ez bele a nagybőröndbe, visszafelé meg minden tömve - műveletet hajtottuk végre, pl. Gap-ből és Old Navy-ből neten a szállodai címre rendeltem egy rakás cuccot. :) Szóval most vannak hosszúkás részeimre kiválóan passzoló szép új ruháim végre megint! :) Meg dryer sheet, csomó oatmeal, lencsefolyadék, tide pen, és egyéb hasznos dolgok amiket odaát lehet beszerezni.

Meg nem utolsósorban itt van végre a kedvesem, nem volt igazi az úgy hogy nem volt itt... :(

Valahogy ügyesen a napocskát is meghozta, ugyanis már napok óta nagyrészt szép, tiszta idő van, sőt ugye pár napig tizen-x fok is volt. Tavasz illat a levegőben, és én is kezdek kevésbé punnyadt lenni, mint a nyomi, hideg, esős-havas télen. Remélem, ennyi volt a tél, és most már csak javulni fog az idő. A növények otthon így gondolják, lelkesen hajtanak.

Az írók meg hagyják már abba a sztrájkot! Bár elvagyunk a régi Amazin Race-nézéssel, meg találtunk mindenféle dolgot, pl. Jay Leno, meg Sarah Connor Chronicles, ráadásul végre elkezdődött megint az Idol, nem utolsósorban pedig megy a Stargate Atlantis, mert ők ügyesek voltak, és még sztrájk előtt leforgatták az egész évadot. Meg ugye elnökválasztási év van, ami főleg most a primary/caucus időszakban simán produkálja a napi vicces eseményeket írók és színészek nélkül is.
De akkor is, 24-t és Heroes-t akarok! :) Meg How I Met Your Mother-t, és 30 Rock-ot! Nem igaz hogy hónapokig sztárjkolni kell, különbenis rosszul áll a gazdaság, milyen dolog tovább rontani.

Tudom tudom, régesrég írtam. Dehát ezvan :)

Volt közben Karácsony és Szilveszter, dolgoztunk is kicsit, de voltunk csomót szabin, és elhatároztuk hogy lehető legtöbb időt fogjuk itthon tölteni. Sikerült is, volt nagy punnyadás, ami nagyon jól esett végre! :) Jézuska, Mikulás és társai hoztak mindenféle szépet és jót: meglepibe nekem Carrie új cd-jét, és Country Christmas CD-t, végrevégre megvannak eredetiben!!! :) Kedvesemnek pedig hozott egy nagy doboz DVD-t, egész pontosan Stargate összest díszdobozban, és egy-két kütyüt Thinkgeekről, közöttük egy igenjó hőmérőt. :)
A nem meglepik között van egy PS2, igen tudom, nagy gyerekek vagyunk, és kedvesemnek új számítógép, mert a régi eléggé haldoklott.
Kaptunk még csomó mindent amit most nem sorolok fel, sok finom piát, terítőket, órát, csokit...
De a lényeg hogy sokat pihiztünk!

És majdnem elfelejtettem, végre vettünk műkarácsonyfát! Még a Thanksgiving utáni hétvégén, és persze rögtön fel is díszítettük. Így most már nálunk kb. egy hónapja van karácsony. Olyan szépséges, még mindig rendszeresen megcsodálom. Tökéletes, és szép nagy! :)
Itt egy kép, bocsi, csak telefonos, de hirtelen ezt találtam:



Szilveszterkor itthon voltunk kettesben, és még raktunk pár lapáttal a punnyadásra, ismételten jól jött. A hó is nekiállt esni, és szilveszterkor nagyon belehúzott. Pedig reméltem, hogy olyan tél lesz tavaly, de nincs akkora szerencsénk.

Aztán jött egy kis munka, bár az első csonka héten mindenki elég nyomi volt, a sok pihenés utáni hirtelen korán kelés senkinek nem tett nagyon jót.

Most tegnap pedig itthagyott az én kedvesem engem egy egész hétre, ugyanis végrevalahára kiküldték munkahelyéről egy tanfolyamra, méghozzá Denverbe! :) Tegnap persze egész nap az ő járatai trackingeltem, szegény a Malév töketlenségének köszönhetően lekéste a hosszú járatát Amsterdamban, de szerencsére 3 óra csúszással volt még ugyanolyan csatlakozás, amire átrakták. Így aztán a helyi idő szerinti 4 helyett 8-kor ért Denverbe (Northwest még közbeiktatott egy beszállítás előtt pár perccel kitalált gépcserét Minneapolisban), szegény tök fáradtan. Itthon akkor már ugye hajnali 4 volt, tehát 24 órán át volt fent, a röpcsin sajna csak picikét aludt.

Azóta már kialudta magát, reggel ottani idő szerint elég korán felébredt, és már elmesélte nekem az első élményeket. Úgy kell nekem, természtesen idegbajt kapok hogy itt vagyok, és nem ott. És uncsi is itthon egyedül ráadásul. Miért olyan nagyon drágák a repcsijegyek???

A hétvégén egyébként itt volt nálam Korni barátosném, tegnap este érkezett, vacsiztunk nagyot és csacsogtunk kb. éjjel egyig, amikoris bealudtunk, nem bírtuk tovább. Kedvesem ébresztett hajnalban, hogy megérkezett, persze pillanatokon belül visszaaludtam. Kornival ma még MissCongeniality-t néztünk magyarul (aki még nem látta volna esetleg, sürgősen pótolja persze ha lehet inkább angolul), meg aztán Activityztünk egy nagyot. Aztán most délután hamar hazaindult sajna, merthogy ugye tükörjéggel van borítva az összes út, köszönet az ónos esőnek. Ő pedig nem nagyon akart még hidegebben, mégtükörebbjégen hazacsúszkálni Salgótarjánig, ami azért elég érthető. Nemrég hívott is, szerencsésen hazaért, ügyeskislány! :)

Asszem nemsokára megnézem az Atlantis új részét. :) Be kell osztani ezekben a sorozatilag szűkös időkben, amikor muszáj az íróknak hónapokig sztrájkolniuk...
Meg aztán várom hogy hívjon kedvesem aki már valószínűleg Colorado Springs-ben van és azt keresi, hogy honnan látszik a legjobban a Stargate Command, akarommondani Cheyenne Mountain Complex híresnevezetes bejárata.



Aztán ha már besötétedik ott is, megy vásárolni Gapbe, OldNavybe, vacsizni biztos valamelyik kedvenc helyre ugyebár - Hometown Buffet, Outback Steakhouse, Sonic Drive In, valami mexikói, amihez épp kedve lesz, a kritérium csak az, hogy aztán mesélje el nekem részletesen, hogy irigykedhessek még egy kicsit. Olyanjónekiii!!! :)

Bár ezt most én rendeltem, nem meglepiből kaptam, de így is úgy tudok neki örülni!!!!
Van abban valami izgi ha az embernek csomag jön, főleg amikor odaátról...

Ma egy ilyennel lepett meg a postásbácsi:



És olyanjó Eskimo Joe's cuccok vannak ám benne!

Aki nem tudja, Stillwaterben az Oklahoma State University mellett található Eskimo Joe's nevű étteremről van szó, jó kis bulishely, saját logóval és soksok mindenféle dologgal (póló-bögre-táska stb.) amin a logo van. Nézzétek meg a honlapjukat.

Egyik kedvenc:



Na most aztán vidámkodhatok ám! :))

Ma délután postára kellett mennem.
Gondoltam feladom végre hugicámnak a csomagot, amit a Mikulás idepottyantott neki csütörtökön.
Megnéztem neten melyik posta van szombat délután nyitva. Tök jó, 13. ker., Váci út Tesco, még útba is esik, meg boltba is kell mennem, legalább meglesz minden egy megállóval.

A következő beszélgetés hangzott el a postán 10 perc sorbanállás (és egy lemerült ipod miatt tescorádióthallgatási kínok) után:
én: jónapotkívánok, ezt szeretném feladni (kicsi dobozka)
postásnéni: hát mi csomaggal nem foglalkozunk
én: ? (kérdőn néz)
pn: itt nem veszünk fel csomagot
én: dehát ez egy posta
pn: hát, ha 2 kg alatt van, esetleg át tudom venni
én: ok, elég könnyű
pn: (megméri, 60 dkg) 520 ft lesz.
Odaadtam neki, annyira elfoglalta a nénit a bélyegragasztás és a visszaadás 2020 ft-ból, hogy a blokkot már nem volt kedvem megvárni.

Naszóval. Ez egy POSTA volt. A honlapon nem volt felütnetve, és ott sem volt kiírva, hogy valamifajta csökkentett jogú posta lenne.
Ráadásul ha nem emelgetem a szemöldököm és nézek nagyokat, hanem a néni első mondatára elhúzok másik postát keresni, akkor így jártam? Nemáááááááá!!! :)

Majdnem elfelejtettem megírni, hogy itt a héten Mikulás is volt ám! :)

Nagyon jókislány lehettem idén, vagy a Mikulás nem szereti a finomságokat, és inkább nekem adta.

Mindenesetre hozott egy üveg nagyonfincsi Tokaji Fordítást, egy HaagenDazs Strawberry Cheescake fagyit, és 2 tábla extrafincsi csokit (Amedei étcsoki és Green and Black's mentolos étcsoki).

És virgácsot nem hozott!!! :)

Köszi a Mikulásnak! :)

Új kedvenc játékom! :)
Hajrá!!
És igen, látom hogy kilóg a frame-ből de nem érdekel, mert tökjóóóóó!!!! :)
Akit érdekel a többi verzió (World, Europe, Asia, stb.) az regisztráljon szépen Facebook-ra és keresse a Traveler IQ Challange játékot.

Miért?
"Why choose Amadeus?
We are looking for top talent. The opportunities and cultural diversity that you'll find at Amadeus are second to none. Our mindset is truly global."

Valamint:
"The Working Environment
Some companies say they are multicultural; we actually are. We encourage and actively seek out diversity and value the strength it brings."

A követelmények között pedig egy vicces:
Flexibility and ability to deal with change.

Utálom a Dél-Amerikaiakat, de még jobban az Észak-Amerikaiakat akik kinyalják a délieknek azzal, hogy megtanulnak nekik spanyolul.
És még jobban azokat, akik ilyen hülye nehézzé teszik még a cégen belüli transzfer vízumot is. Pedig többre menne az ország mondjuk velem, mint egy rakás RioGrande-átúszó mexikóival meg tutajbarkácsoló kubaival. Tudom, én nem fogok nekik füvet nyírni.

A SzabiSzoborról meg lassan leszerelhetnék a híres verset...
"Give me your tired, your poor,
Your huddled masses yearning to breathe free,
The wretched refuse of your teeming shore.
Send these, the homeless, tempest-tost to me,
I lift my lamp beside the golden door!"

Olyan honvágyas vagyok hogyazcsakna. Nem akarok itt lenni, odaát szeretnék, de nagyonnagyon. Azonbelül is ha válogathatnék, akkor valahol középtájt. Ááááááááááááááááá! :(